Boldogság

A minap azon gondolkodtam, hogy ha valakinek boldog élete van, akkor arról miért nem beszél senki. Ha minden rendben van, ha elégedett az ember az életével, a családjával, akkor általában ezt nem szokta “nagydobra verni”. Pedig egyre kevesebb boldog ember van, és jó lenne látni, jó lenne hangot adni neki, hogy igenis a boldogság létezik, nem csak drámák vannak az életben, hanem szép történetek is.

Boldog az ember, ha megtalálja élete párját. Nyilván a szerelem miatt ez az egyik legnagyobb boldogság. Mégis a párkeresésről, párkapcsolati problémákról több szó esik, mint arról, hogy hol és hogyan találtuk meg a nagy Ő-t. Legtöbbször nem kell világ körüli útra menni, nem kell sok pénzt költeni ahhoz, hogy a sors összehozzon valakivel. Nyitott szemmel, nyitott szívvel kell járni a világban, ki kell menni a szabadba, közeli programokra, kedvesnek kell lenni az emberekhez, és a jó kisugárzásod vonzani fogja hozzád azt az embert is akivel kölcsönösen egymásra találtok majd.

Boldog egy lány, ha élete párja végre úgy dönt, hogy megkéri a kezét, és megszervezhetik az esküvőt. Rengeteg esküvő van, és mégis többet hallunk a rosszul sikerült lagzikról, a félrement párkapcsolatokról, a válásokról. Az esküvő szervezést is sokan hatalmas stressznek élik meg, főleg azért, mert túl sokat várnak a nagy naptól. A pár mindent tökéletesre szeretne, lehetőleg minél több emberrel, a legnagyobb felhajtással. Pedig egy kis esküvő kevesebb stresszel jár, és jobb, ha a nagy napon nem úgy vagy vele, hogy legyünk már túl az egészen, hanem inkább éld meg a pillanatot, a boldogító igent, a boldog szülők, családtagok, barátok mosolygó arcát vésd a fejedbe, ne a milliós számlát, és a végtelen fáradtságot. Ha kevesebben vagytok, egy váratlan eseményre is könnyebben tudtok reagálni, mint ha 120 főt kellene értesíteni.

A legnagyobb öröm, ha egy házasságban gyermek születik. Jó lenne, ha ezt mindenki megtapasztalhatná, és minden gyerek szerető családba születne, és nőhetne fel. Mint tudjuk, nem mindenkivel van ez így sajnos.

Manapság a gyereknevelés nehézségeit is gyakrabban hallani, mint azt, hogy mennyire örömteli ez az időszak. Pedig amikor drukkolsz az első években az első lépésekért, az első szavakért, ahogy látod, hogy gyermeked számára egyre jobban kitárul a világ, az boldogsággal tölti el szívedet. Ezek a pillanatok segítenek át a nehézségeken, és hidd el, ha a panaszkodás helyett a jó dolgokra koncentrálsz, a végén nem küzdelemnek fogod felfogni a gyereknevelést. Nyilván tele van az élet megoldandó dolgokkal, de ha pozitívan állsz hozzá az előtted álló dolgokhoz, és bízol benne, hogy meg tudod csinálni, sokkal kevesebb kudarc és sokkal több siker fog érni az életben.

Persze valakit nem a megszokott “norma” tesz boldoggá. Nem vállal gyereket, nem állapodik meg, de a boldog élet úgy gondolom számára is elérhető. Egy új lakás, új ház vásárlása, egy karrier beindítása ugyanúgy örömmel tud eltölteni. Ha jól mennek a dolgok, arról a média sem tud annyit cikkezni, mintha bedől egy celeb házasság, vagy egy vállalkozás csődbe megy.

Szerencsére azért néha-néha találkozunk olyan cikkekkel is, ahol megkérdeznek sikeres embereket, hosszú párkapcsolatban élő celebeket, hogy mi a titkuk. Ezekből a cikkekből sajnos még mindig csak elenyésző található meg a neten, az újságokban, pedig mennyivel jobb lenne a jót közvetíteni, a jót megmutatni a világnak. Akkor talán többen elhinnék, hogy nekik is lehet sikeres boldog életük.

Nyilván mindenért tenni kell, nem lehet várni a sült galambot, de odafigyeléssel, kevesebb hajtással, kevesebb panaszkodással már rengeteget tettél a jobb élet felé.

Nemrég futottam bele egy interjúba, ahol megkérdezték a 81 éves Esztergályos Cecíliát, mi a házasságuk titka. Az első mondata az volt, hogy Hagyjuk élni egymást. Milyen igaza van.

A napi rutinodban is állj meg néha, adj hálát azért, amid van, higgy benne, hogy minden akkor jön el, amikor ideje van, és vedd észre a körülötted lévő szép dolgokat a világban. Gondolkodj pozitívan, ne panaszkodj!

Sokan furcsán néznek, megmosolyogják, ha valaki megáll megcsodálni egy bokrot, virágot, ha megáll megnézni a naplementét. Furán nézünk arra, akinek nincs autója, pedig jó hazafelé üldögélni a buszon, és csak úgy nézni a világot, a naponta változó természetet. Útközben kiüríteni az agyadat, és nyugodtan hazaérni, ahelyett, hogy szétstresszelnéd magad a forgalomban. Ilyenkor észreveszed az őzeket a mezőn, vagy a kiscicát aki elbújt a bokorban. Ezt autóvezetés közben nem észleled, mert az útra és a forgalomra figyelsz.

Azt mondom ne nézzük furának a másikat, ha megjegyzi egy-egy hétköznapi dologról, hogy milyen csodálatos.  Kifejezetten szeretek ilyen emberekkel beszélgetni, mert mindig reményt ad számomra, hogy más is észre tudja venni az életben a szépet, és az örömet.

Mikor véletlenszerűen betér egy kolléga az irodába, kinéz az ablakon, és megjegyzi, mennyire örül a 2 utcával arrébb látható mammut fenyőnek, és milyen jó, hogy messziről is látszanak. 🙂

Vedd észre a világ hétköznapi szépségeit, mert ez adja majd számodra is a boldogságot!